Papp-Für János: kilengések

Iancu Laurának

csak ülni és semmi mást, nem gondolni
az élet végetnemérő íveire, hogy elférek
alattuk, vagy épp fennakadok. lendületből
átkelni a kétség és bizonytalanság kereszt-
eződésein, a csalódások hídja alatt hajlék-
talanra vetkőzni, felismerni a lakatlan arc-
okat, akik mindvégig a hátam mögé szorultak
valamiért. a meztelen éjszaka fedezékében
csak ülni és semmi mást, elugrani a fájdalmas
ütközések epicentrumából, felkeresni azokat,
akikkel elkerültük egymást, megrajzolni a
véletlenek kesze-kusza vonalait, felfedezni
önmagam labirintusát, lemaradni, lassítani
a halálba tartó lendületben. csak ülni és
semmi mást, a legutolsó pillanatban irányt
váltani a sors nélküli utakra, ahol nincs
kényszerű és beidegződött, hülyén bámulni
egy pillanatot, melyben nem moccan semmi és
abszolút nulla minden változás. visszaülni
a hintára, amit nem lökött meg senki, onnan
kezdeni mindent elölről. csak ülni és semmi
mást, nem ugrani addig, amíg a legmagasabbra
nem lengtem.

Papp-Für János (1976-)