Petőcz András: Útközben - a túlsó partra
O.-nak Cambridge-be
Átkelni valahova, valahonnan,
megtenni az utat, és aztán meg-
pihenni, nagy-nagy lélegzetvétel,
amikor végre sikerül.
Nagy-nagy lélegzetvétel, ahogy
megállsz egy pillanatra, persze,
nem is megállás ez, hanem csak
kicsinke szusszanás, talán.
Nem tudom, hova is sietünk,
de van bennünk rohanás, van
türelmetlenség is, igen, hogy
mi végre, nem is tudom.
A cél lehet a megállás maga, de
mozdulatlanná merevedni nem
szabad, így aztán sietünk tovább,
hisz van bennünk félelem.
Fogamban tartom, úgy viszem át.
Összeszorított fogakkal haladok,
sietek előre, és sietünk együtt
valamiféle túlsó partra.
Átkelni valahova, valahonnan,
megtenni az utat, és aztán meg-
pihenni, nagy-nagy lélegzetvétel,
amikor végre sikerül.
Nagy-nagy lélegzetvétel, ahogy
megállsz egy pillanatra, persze,
nem is megállás ez, hanem csak
kicsinke szusszanás, talán.
Nem tudom, hova is sietünk,
de van bennünk rohanás, van
türelmetlenség is, igen, hogy
mi végre, nem is tudom.
A cél lehet a megállás maga, de
mozdulatlanná merevedni nem
szabad, így aztán sietünk tovább,
hisz van bennünk félelem.
Fogamban tartom, úgy viszem át.
Összeszorított fogakkal haladok,
sietek előre, és sietünk együtt
valamiféle túlsó partra.
Petőcz András (1959-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése