Zirig Árpád: Nyár Velencében

oly szép volt a tengerpart
hogy szerettem volna kézbe
venni mint egy képet
belső múzeumomba
elhelyezni hogy ne fogjon
ki rajta az enyészet
később vihar támadt
a fák koronái megteltek
szökőkutak énekével
nyugat felől zafírkékre
változott az ég
isten üzent vakító fénnyel
a járda pocsolyáin félénk
neonok sápadt-zöld tánca
zöldre piros pirosra sárga
a fényittas utca hajnalig járja
a császárfák ágain
dundi vízcseppek
mint játékba feledkezett
gyerekek lifteznek
lefelé az adria hotel
kertjében gipszszüzek
zuhanyoznak pajzánul
a perc látványa
a beszippantott pillanat
az öröklétbe beleájul
aszúbor ízű hangulat
nótával csipkézi a tereket
velence lagúnái fölé
a turista-nyár
égi gondolákon megérkezett

*

ez a vers magától íródott
kint ülök a balkonon
mint hajdanán mikes
a mormoló tengert hallgatom

Zirig Árpád (1940-)