András László: Nincs térerő
Valóságos személyeknek
tekintettem a nőket,
akik a barátaimmal voltak.
A gyerekkor veszteségei után,
végül magát a gyerekkort is elveszítve,
ilyenkor úgy éreztem, újraépülhet a világ.
De mindez csupán az én fejemben zajlott,
– azt hiszem, kissé hülyének is néztek ezért
ezek a nők és a barátaim is.
Ők csak összejöttek, szétváltak, mentek tovább,
eltűntek. Sokan úgy, hogy alkalmam se volt
megszeretni őket.
Pedig én abban bíztam, hogy mind együtt
maradunk, és egyre többen
csatlakoznak hozzánk, barátok, nők,
és végül annyian leszünk,
hogy békében közlekedhetek
a szeretet által lefedett nagy területen.
De nem így alakult, és most hiába
járkálok összevissza, nincs térerő.
tekintettem a nőket,
akik a barátaimmal voltak.
A gyerekkor veszteségei után,
végül magát a gyerekkort is elveszítve,
ilyenkor úgy éreztem, újraépülhet a világ.
De mindez csupán az én fejemben zajlott,
– azt hiszem, kissé hülyének is néztek ezért
ezek a nők és a barátaim is.
Ők csak összejöttek, szétváltak, mentek tovább,
eltűntek. Sokan úgy, hogy alkalmam se volt
megszeretni őket.
Pedig én abban bíztam, hogy mind együtt
maradunk, és egyre többen
csatlakoznak hozzánk, barátok, nők,
és végül annyian leszünk,
hogy békében közlekedhetek
a szeretet által lefedett nagy területen.
De nem így alakult, és most hiába
járkálok összevissza, nincs térerő.
András László (1966-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése