Birtalan Ferenc: A csöndház ablakán túl

szót találni a bedeszkázott ablakú ház csöndjére olyan
mint szerelmet idézni fagyos januári estén
amikor hófelhők mögé bújnak a csillagok
s havat tipró talpunk alatt ropog a fájdalom

bedeszkázott csöndház ahonnan vakon néznek az ablakok
reménytelen mint visszatalálni egy valamikori szerelembe
mikor fényragyogásban forrtunk össze a nyári zenében
s csak a tücskök a fű az ég kéklő koronája zengte a nászunk

vakon néző ablakok csöndház a deszkák
mint megromlott szemeim mögött az álmok
jönnek-mennek évszakok de kilopni belőlem téged
hiába próbálkoznak sátánpofájú tolvaj évtizedek

hallom a hangod mintha te is és ma is azt mondanád
elvesztette hatalmát az idő ne félj
deszkák mögötti sötétben nem múlik el a szépség
mert kell a hűnek-maradás a néma szobákban

a bedeszkázott ablakok mögött soha nem múlhatunk
egyszeri hűségpecsét életünk-halálunk őre
barnult szemfödéldeszkákra néz a január is
és csak a csönd a zene a hűség

Birtalan Ferenc (1945-2018)