Borbély Szilárd: [nárcisz]
Vannak napok, amelyek súlyosabbak annál,
aki beszél. Hogy beszélni tudjon, az is.
Kaparja az üveget az ág, az ablak előtti fa,
hangot ad. Egy mély kút, egy mély kút,
amelybe lát. Hangok követik, visszhang
lett maga is. És fák, a fától fáig vezető
kapaszkodón. A lejtőn lefelé Így tágul
a völgy. Pásztorok lakták, nyájak
vágtak ösvényeket. Délben szomjasan
a víz fölé hajoltak. Az összetört
víztükör fölött az idegen táj tele félelemmel.
Aztán a visszhangban ágak reccsenése,
az avar, a fű, bogarak a fák kérgén,
a pihenőpadok deszkáin és a forrás
vizén úszó levelek, elmosódott lombok.
aki beszél. Hogy beszélni tudjon, az is.
Kaparja az üveget az ág, az ablak előtti fa,
hangot ad. Egy mély kút, egy mély kút,
amelybe lát. Hangok követik, visszhang
lett maga is. És fák, a fától fáig vezető
kapaszkodón. A lejtőn lefelé Így tágul
a völgy. Pásztorok lakták, nyájak
vágtak ösvényeket. Délben szomjasan
a víz fölé hajoltak. Az összetört
víztükör fölött az idegen táj tele félelemmel.
Aztán a visszhangban ágak reccsenése,
az avar, a fű, bogarak a fák kérgén,
a pihenőpadok deszkáin és a forrás
vizén úszó levelek, elmosódott lombok.
Borbély Szilárd (1963-2014)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése