Böszörményi Zoltán: Kukorékol a fény
ragyog tekinteted és oly meleg
megfürödnek benne a fellegek
körülötted ismerős a táj
érckemény
mégis felszikrázik benne a remény
csillagtaréj rebben
kukorékol a fény
hallgatag csatakos utakon
megugat a fagyos szél
zsákból kiszórt pikkelyek
zizzennek a levelek
nyomukban a dér keze
a tér falára égeti árnyukat
ernyedten hullámzik karod
a vágy rólad is lepereg
kabátodról felpárlik
az alamuszi hideg
féltékeny
forró ajkadba harap
megfürödnek benne a fellegek
körülötted ismerős a táj
érckemény
mégis felszikrázik benne a remény
csillagtaréj rebben
kukorékol a fény
hallgatag csatakos utakon
megugat a fagyos szél
zsákból kiszórt pikkelyek
zizzennek a levelek
nyomukban a dér keze
a tér falára égeti árnyukat
ernyedten hullámzik karod
a vágy rólad is lepereg
kabátodról felpárlik
az alamuszi hideg
féltékeny
forró ajkadba harap
Böszörményi Zoltán (1951-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése