Dobai Lili: kora ősszel amikor még

kinn ülsz reggelente a kertben mögötted
a mályva lila virágát még ontja az
árnyliliomok illata is dereng a hűvös
levegőn át a fehérrel terített asztal
fölött vöröslik fel nagy karikaként a
nap és a csészében felaranylik a forró
tea és a terítőre a zizzenő levelek
árnyékai írnak festenek rajzolnak
képeket a friss levegő átjár és bele
belekortyolsz a teába hol nyitott
hol csukott szemmel fordulsz a
nap felé semmi szél nem
mozdul semmi semmi a
madarak és a fű hangja kél
él
élsz