Dobai Lili: míg földet ér

ha egyáltalán...

addig a végtelen Ég
vonzása felhős fodrai
rózsaszín habjai
átláthatatlan tengere
sivataga
éje és nappala a
lég sűrűsége
fojtogató szomja
gyönyör a szemnek kín a
testnek az
emberi határok gyötrelme
kétsége-kételye a föld vonzása a
lég taszítása
gravitáció a semmibe
seholba hullámba vagy
anyagba szorítva-szétszórva
láthatatlan fénybe nézhetetlen sötétbe
befogadás és
elengedés határán

ringatózásban lebegésben
sóhajokban mosolyokban és
könnyekben az
éppen ittben a
köztes térben
a föld fölé az
ég alá
lefelé
alá az égből de

hová és mi ez

illúzió valóság
éden paradicsom
puszta ország
elpazarolt föld
eltékozolt
Ég
?
mégis hová
milyen térbe
hová ha földre ér
ha odaér
és közben mi van
amíg...
és mi lesz
ha már...

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél