Dobai Lili: mindennapi

1.

Csak a napi egyetlen vonalat

kérem reggelente én is
az egyetlen vonalat ami
bevisz minden napkeltekor a
kezdetbe a megintbe a
mindennap ölelésébe
egy hajlékonnyá hajolt
formába megírt-kerekített betű
ékezettel vagy ék nélkül
mással- vagy magán-
görbülve szálegyenesedve
egymáshoz hajolva
kanyarogva kunkorodva
lelkesítőn a
hangzó és visszhangzó
valahol mélyen megpendülő
szavak rajzolatát
hadd kerekíthessem hadd színezhessem

hadd húzhassam meg ma is

2.
csak a napi egyetlen vonalat

kérem az
ingyenes ajándékot a
kérhetetlent a
titokzatost a
véletlenszerűt a
váratlant a
meglepetésként érkezőt
és a
készenlét kegyelmét hogy
tollamat hadd foghassam meg
és a testre szabott lelket adó
jeleket kalligráfokat
kalligrammokat

hadd húzhassam meg ma is

3.
csak a napi egyetlen vonalat

azt a kis hajladozót a
kereket a gömbölyűt a
kacskaringósat az
egyenest a
zümmögőt mellé a
mormogót a
zengőt és a köhécselőt
a
ropogót a
dúdolót és a
havasat meg a napsugarasat a
nevetőt és a síróst azt
a kis borongóst a
mosolygóst és
mindegyik vonalhoz a
pontot a vesszőt az
umlautot a hullámot a
accent circonflexe-et azt a
kis háztetőt
és a kötéseket
feloldásokat hozzá a
szüneteket a
hiányokat

hadd húzhassam meg ma is