Fekete Vince: Igen

(Harminchatodik levél)

És akkor amikor annyi izgalom
várakozás és reménykedés után
kibírva megannyi napnak
órának végeérhetetlen hosszát
amely a találkozásig a
találkozásukig még hátra volt
végre betoppan hozzá megáll
felsóhajt szertenéz
és akkor
azt érzi hogy valahogy furcsa
számára ez az illat itt ebben a
lakásban furcsa már a levegő
furcsa minden itt mélységesen
és megmásíthatatlanul
s ekkor
az egész reménykedő és
feszült készülődés hirtelen
semmivé foszlik
és semmi nem igazítja el
semmi és senki
nem segíti ahogy
ott toporognak
annyi év utánszótlanul
magukra hagyatva
és szemügyre veszik
egymást

Fekete Vince (1965-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél