Fekete Vince: Már nem az öröm

(Harmincnegyedik levél)


Amikor közeledhettünk volna
egymáshoz akkor nem közeledtünk
hanem visszariadtunk ettől
nem nekiindultunk hanem hirtelen
megtorpantunk és hátat fordítottunk
hogy ettől aztán megint
visszariadjunk de szűkölve és
vinnyogva meneküljünk tovább
el egymástól minél messzebb csak
minél távolabb mint akik igazából
nem is egymáshoz eljutni hanem
egymástól örökre eltávolodni
akarnának mint akik nem is
szeretnének soha szembetalálkozni
akik már nem is szeretnének
arra az útra lelni
ha van ilyen út egyáltalán
amely a másik felé a másikhoz
vezet csak küszködnek előre
a viharosan csapkodó szélben
vánszorognak elgémberedettvaksi bogarakként
imbolyogva és hunyorogva
és nincs soha nincs
megkönnyebbülés nincs
föllélegzés sem révbe érkezés


Fekete Vince (1965-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél