Fekete Vince: Üres kopár vidék

(Harmincharmadik levél)

Úgy téblábolunk mindketten
a záporok és szélviharok
söpörte tereken mint akiket
már teljesen levert fásulttá
tett a tudat hogy itt már ez
a végső pont a legeslegutolsó
állomás megálló mert innen már
együtt
nincs tovább
előttünk
üres és óriási kopár
vidék
mintha elveszítettük volna
az egyensúlyunkat
tagjainkat ólmos
fáradtság húzza le
s a valamikori káprázatból
mára mársemmi nem maradt s
így ahogy lassan
felszáll a köd
és szertefoszlik
kiderül asszonyom
hogy nemcsak a
keskeny átjáró
tört darabokra
ami közöttünk volt
hanem már víz sincs
amelyen ez egymáshozátvezetett és valami
számunkra is teljesen
ismeretlen tartományba
került minden
végképp

Fekete Vince (1965-)