Gál Sándor: jön majd egy reggel

1
lehet hogy jön majd egy reggel
s elhozza a keleti ég olvadt aranyát
és beteljesíti a szél szőke üzenetét
a várakozó orgonabokrok is megremegnek
bordó fürtjeik kinyílnak illatozva

lehet hogy jön majd egy reggel
és az ébredés előtti emlékeket kitakarja
fel-feltűnik a legnagyobb mélység benne
határtalanná tágítva mind a megélteket
felfedve a szívdobbanás belső hangsorát

lehet hogy jön majd egy reggel
s megnőnek benne a füvek árnyékai
ide vetül elém a mozdulat pillanata
egy-egészként bomlik ki teljessége
a befelé mélyülő csend foglalatában

lehet hogy jön majd egy reggel
s elém sodorja a virágzó repcetábla illatát
körülfog fényivel ékes koszorújával
feldíszíti az élet új pilléreit
s a folyók szívét a tavaszi áradásban

2
most a hallgatás hűvösében
gyöngyre vált füveken a harmat
égi tükörben madarak szállnak
élő ékkövek szülöttei a napnak

mintha a tegnap visszatérne hozzám
suhogó kaszák a lucernát vágják
lovak horkannak döccen a szekér
s lilára váltnak az alvó mályvák

hangok neszek egybetolulnak
kakas rikolt rám vörös lángot
„meg kell élned a maradék időt
reményt kudarcot áldást és átkot”

Gál Sándor (1937-2021)