Miklya Zsolt: Tónusokkal játszó
Színelhagyottan, egy tónusokkal játszó
világban. Mert játszanak, élnek, nézd,
tisztább a fény, tisztább az árnyék. Ami
színes volt egykor. Színes árnyékokból
horgolt postáskesztyűd elveszett rég,
ott maradt az őszben, levelek alatt várja
a feltámadást, kibújnak-e belőle ujjai,
megtalálja-e valaki az elveszettet.
A színek játszottak veled mindig is,
legalább vedd észre most, ebben a
kéretlen fényben. A redőnyrácsok közt
átszűrődő hajnal sosem volt tisztább.
Mindig belejátszott valami vajszín,
opálosan, mintha búvópatakok titkát
sugallná, a felszínre bukkanás áttetsző
vágyát, nézz rajtam át, ne magadat lásd.
Szerelem idején elönt a sok szín, árad,
nem tud apályról, apadásról. Beszáradt
festékeiden csak nevet, nem mesterség,
élet az, ami belőlem árad, hagyd a csodába,
fogadd be inkább a csodát. Színek fogannak,
és feledd csak, teremtőjük a fény, egyszer
majd észreveszed úgyis a tónusokkal játszó
világban színektől független fényértékeid.
világban. Mert játszanak, élnek, nézd,
tisztább a fény, tisztább az árnyék. Ami
színes volt egykor. Színes árnyékokból
horgolt postáskesztyűd elveszett rég,
ott maradt az őszben, levelek alatt várja
a feltámadást, kibújnak-e belőle ujjai,
megtalálja-e valaki az elveszettet.
A színek játszottak veled mindig is,
legalább vedd észre most, ebben a
kéretlen fényben. A redőnyrácsok közt
átszűrődő hajnal sosem volt tisztább.
Mindig belejátszott valami vajszín,
opálosan, mintha búvópatakok titkát
sugallná, a felszínre bukkanás áttetsző
vágyát, nézz rajtam át, ne magadat lásd.
Szerelem idején elönt a sok szín, árad,
nem tud apályról, apadásról. Beszáradt
festékeiden csak nevet, nem mesterség,
élet az, ami belőlem árad, hagyd a csodába,
fogadd be inkább a csodát. Színek fogannak,
és feledd csak, teremtőjük a fény, egyszer
majd észreveszed úgyis a tónusokkal játszó
világban színektől független fényértékeid.
Miklya Zsolt (1960-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése