Polgár Péter: ottfelejtett lábnyomok
halkan szűrődik
alig észrevehető mosolygásban
ablakok
ajtók résein
fényszilánkok
sötétben reszkető foltjai
fel a kerek falon
át forró havon
valahonnan valahová
majd
visszamosódik
a formátlan éjszakába
jó lenne újjászületni
beleásítani a múltba
fújni testetlen füstkarikát
álomport szórni szememre
fagyöngyöt menekülő csontjaimra
a palackba zárt egyedüllétben
alig észrevehető mosolygásban
ablakok
ajtók résein
fényszilánkok
sötétben reszkető foltjai
fel a kerek falon
át forró havon
valahonnan valahová
majd
visszamosódik
a formátlan éjszakába
jó lenne újjászületni
beleásítani a múltba
fújni testetlen füstkarikát
álomport szórni szememre
fagyöngyöt menekülő csontjaimra
a palackba zárt egyedüllétben
Megjegyzések
Megjegyzés küldése