Széll Zsófia: Navigare necesse est

Olyan mindegy, melyik ágyon
fekszel. Marad az ágy és a víz-
szint. Éppen
annyival lebegsz el mellettem,
hogy meg ne érints. Olyan mind-
egy a merre, ha el. Hinni abban,
hogy a felhajtó-erő
örök. Hinni a testben, az esőben,
aztán amikor a szívedre zuhan
a fény, el-
halkulni. Olyan mindegy, kinek
az ágyában fekszel, ha fekszel.
Maradsz, mész, minden csak
kérdés. Hinni bárkiben is felhajtó-
erő. Mérni szerelmet,
lebegést, kicentizni a szavak közti
távolságot, mennyivel mehetek
még
arrébb tőled, hogy azért hozzám érj?
Mennyivel vagyunk közelebb egy
máshoz? Olyan mindegy, mennyire
könnyedén lebeg a fényen a szív.
Hinni kérdésekben, mértani
metszetekben. Leírni a tömeg-
vonzást. Csak a vízszint,
a lebegés. Hogy ki ért.
El.


Széll Zsófia (1976-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél