Villányi László: Fotó
Megveszi a színházi látcsövet, amit a régiségkereskedőnél látott,
ötlik fel benne, hogy közelről szemlélhesse, kiderítve nevüket is,
a madarak előadását a világot jelentő ágakon, nekem kellene
megörökíteni őket, rokonszenve az áttelelőké, sötétedés után
újranézi, huszonöt év múltán, egykori kedvenc filmjét, s már tudja,
valójában azért rajongott érte, mert a nézőtéren ült a lány,
akitől várta a szerelmet, aki időről időre feltűnik álmában,
integet a busz hátsó ablakából, s nem változnak szemében a fények,
róla beszélt akkor is, amikor a kőerdőben otthonos barátja
megmutatta a fotót: tizenkét évesen volt szerelmes először és
utoljára, állt a lány mellett, akárha egy életre, úgy hajoltak egymáshoz.
ötlik fel benne, hogy közelről szemlélhesse, kiderítve nevüket is,
a madarak előadását a világot jelentő ágakon, nekem kellene
megörökíteni őket, rokonszenve az áttelelőké, sötétedés után
újranézi, huszonöt év múltán, egykori kedvenc filmjét, s már tudja,
valójában azért rajongott érte, mert a nézőtéren ült a lány,
akitől várta a szerelmet, aki időről időre feltűnik álmában,
integet a busz hátsó ablakából, s nem változnak szemében a fények,
róla beszélt akkor is, amikor a kőerdőben otthonos barátja
megmutatta a fotót: tizenkét évesen volt szerelmes először és
utoljára, állt a lány mellett, akárha egy életre, úgy hajoltak egymáshoz.
Villányi László (1953-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése