Wirth Imre: Azon a kiállításon...
...alig
voltak nézők, és kiállítók is
fonalat szorongattak izzadtan,
amit a jegy mellé kaptak, nézték,
hogy csurog a falakon a festék
vödrökbe, a felszedett parketta
mentén, aztán táncolt az a néhány
ember, ölelgette egymást férfi
és nő, páran a régiek közül,
más nem is kapott meghívót, csak ők,
testükön viselték a vásznakat,
szorosan feltekerve, mozogni
alig tudtak, de összedörzsölték
festői felületük, nagy buli,
ahogy ígérte egy ismeretlen,
csak a fonállal nem tudtak mihez
kezdeni, amikor kizuhantak
a torzókkal teli labirintus
vadszőlővel benőtt ajtaján, és
megkérdezte tőlük egy élet, hogy
milyen kép ragyogott fel számukra
az ablaktalan szoba közepén,
láttak-e valami fényességet
ott, a sötétben összekötözve,
és ki ejtette el a fonalat
ott, a kiömlött festéktől síkos
semmiben, zokogva a kérdéstől.
voltak nézők, és kiállítók is
fonalat szorongattak izzadtan,
amit a jegy mellé kaptak, nézték,
hogy csurog a falakon a festék
vödrökbe, a felszedett parketta
mentén, aztán táncolt az a néhány
ember, ölelgette egymást férfi
és nő, páran a régiek közül,
más nem is kapott meghívót, csak ők,
testükön viselték a vásznakat,
szorosan feltekerve, mozogni
alig tudtak, de összedörzsölték
festői felületük, nagy buli,
ahogy ígérte egy ismeretlen,
csak a fonállal nem tudtak mihez
kezdeni, amikor kizuhantak
a torzókkal teli labirintus
vadszőlővel benőtt ajtaján, és
megkérdezte tőlük egy élet, hogy
milyen kép ragyogott fel számukra
az ablaktalan szoba közepén,
láttak-e valami fényességet
ott, a sötétben összekötözve,
és ki ejtette el a fonalat
ott, a kiömlött festéktől síkos
semmiben, zokogva a kérdéstől.
Wirth Imre (1964-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése