Wisława Szymborska: Ruha

Leveszed, levesszük, leveszitek
a kabátokat, dzsekiket, zakókat, blúzokat,
gyapjúból, pamutból, kevertszálas szövetből,
a szoknyákat, nadrágokat, zoknikat, fehérneműket,
letéve, felakasztva, átvetve a
székek támláján, paravánok szárnyain;
egyelőre, mondja az orvos, semmi komoly,
öltözzön fel, kérem, pihenjen, utazzon el,
vegye be szükség esetén, elalvás előtt, evés után,
jöjjön vissza negyedév múlva, egy év múlva, másfél év múlva;
látod, és te azt hitted, és mi féltünk,
és ti sejtettétek, és ő gyanította;
most ideje megkötni, még mindig remegő kezekkel rögzíteni
a cipőfűzőket, kapcsokat, cipzárakat, csatokat,
öveket, gombokat, nyakkendőket, gallérokat
és kihúzni az ujjakból, táskákból, zsebekből
a gyűrött, pettyes, csíkos, virágos, kockás sálat
hirtelen meghosszabbított lejárati idővel.


Fordította: Priszlinger Tamás

 Wisława Szymborska (1923-2012)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél