Csurai Zsófi: térköz

valamikor volt ilyen: én-te.
aztán múlt. és láttalak benne
apróra zsugorodva. és féltél, hogy
megbántod mostani alakod.
én meg attól, hogy nem bírom majd
elviselni ahogy elszáguldanak mellettem a fák.
***
a szemem mindig követ. kétszer, egymás után.
falnak dőlve támasztom magam,
karba tett kézzel, vigyázva
nehogy egyszer is hozzád érjek.
mélység. mély levegő, alámerülés.
egy foszlány, hogy még látlak.
aztán toronyiránt ellentétes mozdulatok.
...ahogy végig rohansz a hajszálereken.
most újra érzem a nyár benned rekedt illatát.

Csurai Zsófi (1974-)