Egressy Zoltán: A nap végén
A gyűrött fotón a háttérben naplemente tombolt,
mintha rátévedt mesterséges intelligencia lett
volna, a két arcon a búcsú mámora ragyogott,
megcsusszanóban volt a vágy szinte mindig
joggal vezeklő villamosa, és a szempárokban
megcsillant valami zavaró, hideg fény, Mirella
napja volt, csütörtök, hűvös, és ahogy a képet
néztem én, azt kívántam, bárcsak rajta volnék,
s a búcsúzás után láztól felforrósodva bárcsak
magamba zuhanhatnék az őszi nap közeledni
nem akaró, de végül mégis megérkező végén
mintha rátévedt mesterséges intelligencia lett
volna, a két arcon a búcsú mámora ragyogott,
megcsusszanóban volt a vágy szinte mindig
joggal vezeklő villamosa, és a szempárokban
megcsillant valami zavaró, hideg fény, Mirella
napja volt, csütörtök, hűvös, és ahogy a képet
néztem én, azt kívántam, bárcsak rajta volnék,
s a búcsúzás után láztól felforrósodva bárcsak
magamba zuhanhatnék az őszi nap közeledni
nem akaró, de végül mégis megérkező végén
Egressy Zoltán (1967-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése