Fecske Csaba: Baracktolvaj

nem tudni még hol ér véget a nyár
hova fut ki a lombok gondtalan zöldje
jóízűen alszik a gyönyör a képzelet humuszában
a bűn mögött még senki sincs
a porszagú úton túl a sejtelmes messzeség
angyalok lehelete madarak nyoma bánatos hegyek
a csöndbe szúrva néhány féltékeny katáng
egy idő óta mindig délután van
a nap az örökkévalóság eltévedt bójája
árnyék-szoknyáját rendezgeti a terhétől
roskadozó barackfa a kertben titkos gondolatait
a tolvaj kutyacsaholás és a néma hold
önfeledt játéka is lehetne ez de dráma
félelem dolgoztatja az izmokat
nincs kötve az idő semmihez
a gazda nem tud mit kezdeni
a sorsára hagyott levegővel bottal ütheti
a kurta éj s a gyors lábú fiú nyomát


Fecske Csaba (1948-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél