Grecsó Krisztián: Tanulni kell
Lopott pillantásod tetten érni.
Megtanulni, hogy nem nézek oda.
Pihéid szép suhogását elmesélni,
A tenyér dombjáról tudni: soha.
Bemagolni vágyad partvidékét.
Mért fújnak a tüdő komisz kazlai,
A sóhajtások szellő-langy lüktetését:
Lüktetnek fülemben nárcisz hangjai.
Sorolni tarkód márvány szobrát,
Míg védtelen a tea gőzébe bújsz,
Hajadban az álomnak látnám fodrát,
Ahogy lassan a szőke örvénybe túrsz.
Reggel tusáiról: tudomást se venni,
A nap milyen védtelen nélküled,
Nem mindig ugyanabba a hibába esni,
Mert eltűnt belőlem egy évtized.
Őrizni, ahogy gúnyolsz, rajtam nevetsz,
Akkor is, ha haragszol, örvény rángat.
Ahogy a földalatti folyosón vezetsz,
És közben tanuljuk fejben a téli fákat.
Megtanulni, hogy nem nézek oda.
Pihéid szép suhogását elmesélni,
A tenyér dombjáról tudni: soha.
Bemagolni vágyad partvidékét.
Mért fújnak a tüdő komisz kazlai,
A sóhajtások szellő-langy lüktetését:
Lüktetnek fülemben nárcisz hangjai.
Sorolni tarkód márvány szobrát,
Míg védtelen a tea gőzébe bújsz,
Hajadban az álomnak látnám fodrát,
Ahogy lassan a szőke örvénybe túrsz.
Reggel tusáiról: tudomást se venni,
A nap milyen védtelen nélküled,
Nem mindig ugyanabba a hibába esni,
Mert eltűnt belőlem egy évtized.
Őrizni, ahogy gúnyolsz, rajtam nevetsz,
Akkor is, ha haragszol, örvény rángat.
Ahogy a földalatti folyosón vezetsz,
És közben tanuljuk fejben a téli fákat.
Grecsó Krisztián (1976-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése