Hartay Csaba: Ők ébredjenek bennem
Az éji út, ahogy haladva szaggattam a ködfátylakat.
Komolyzene szólt a rádióból. És mégis mosolyogtam.
Szarvasokat, őzeket vártam kiugrani, de csak macskák
rejthetetlenné vált szemvillanásai kísértek az árkokból.
Komolyzenét hallgatva végig úton lenni éjjel.
Soha meg nem érkezni, saját reggeleim megvárnak.
Éji véráram, sűrű, sötét folyam az ismeretlen idő.
Kiszállva elindulni a pusztaságba, eltűnni, elfogyni.
Az út nem ismer engem, a megérkezés kórusa elhalkul.
Komolyzene az októberi éjben, megismerni önmagam.
Szarvas, őz, nyúl, macska. Ők ébredjenek bennem.
Aki nem hallja meg a zenét, gyűrt kottát dobjon elhagyott
utak beomló üregébe.
Komolyzene szólt a rádióból. És mégis mosolyogtam.
Szarvasokat, őzeket vártam kiugrani, de csak macskák
rejthetetlenné vált szemvillanásai kísértek az árkokból.
Komolyzenét hallgatva végig úton lenni éjjel.
Soha meg nem érkezni, saját reggeleim megvárnak.
Éji véráram, sűrű, sötét folyam az ismeretlen idő.
Kiszállva elindulni a pusztaságba, eltűnni, elfogyni.
Az út nem ismer engem, a megérkezés kórusa elhalkul.
Komolyzene az októberi éjben, megismerni önmagam.
Szarvas, őz, nyúl, macska. Ők ébredjenek bennem.
Aki nem hallja meg a zenét, gyűrt kottát dobjon elhagyott
utak beomló üregébe.
Hartay Csaba (1977-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése