Hegyi Botos Attila: Igazolt hiányzás
Megremegni
egy lankán kúszó kék felhőtől –
óvatlan, észrevétlen engedni
egy váratlan fuvallatnak,
fejeden átbucskázva
nyári délután csillámaira hullni,
mozdulatlan, kifeszített testekkel
áramlatról áramlatra vitorlázni
fényben, levegőben, vízben –
s hagyni, mind ez itt , e könnyen vitt,
elcsitulva ugyanúgy, ugyanoda tegyen.
Aztán újra csak
színültig tölteni a kannát a kútnál,
meglocsolni a tikkadt ágyásokat,
s reménykedni egyetlen percnyi csöndért,
a te tücsökhangú csöndedért,
hol elveszett hangok nem követelnek,
akarnak, háborognak –
de legalább értük várakozni engednek,
s hangszereddel itt felednek
e nyáresti, csillagfényes lépcsőn,
míg lábaid lassan
nyaldosni nem kezdi
a tenger.
egy lankán kúszó kék felhőtől –
óvatlan, észrevétlen engedni
egy váratlan fuvallatnak,
fejeden átbucskázva
nyári délután csillámaira hullni,
mozdulatlan, kifeszített testekkel
áramlatról áramlatra vitorlázni
fényben, levegőben, vízben –
s hagyni, mind ez itt , e könnyen vitt,
elcsitulva ugyanúgy, ugyanoda tegyen.
Aztán újra csak
színültig tölteni a kannát a kútnál,
meglocsolni a tikkadt ágyásokat,
s reménykedni egyetlen percnyi csöndért,
a te tücsökhangú csöndedért,
hol elveszett hangok nem követelnek,
akarnak, háborognak –
de legalább értük várakozni engednek,
s hangszereddel itt felednek
e nyáresti, csillagfényes lépcsőn,
míg lábaid lassan
nyaldosni nem kezdi
a tenger.
Hegyi Botos Attila (1970-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése