Jánosházy György: Lesunyt fejjel surran a nyár
Lassacskán hűvösödnek már az esték.
Útjukra készülődve gyakorolják
tarlott mezőn a repülést a gólyák.
Tanácsot tartanak a füsti fecskék.
A fák között az ősz kószál az esti
homályban, s mire földereng a reggel,
szeszélyes útján óriás ecsettel
az alvó lombokat sárgára festi.
Lesunyt fejjel surran tova a nyár:
a tavasz minden szép ígéretét
elszabadult vizekbe szórta szét;
csak beomlott ház, szennyezett, kopár
termőföld, hajléktalanok siráma,
pár elárvult szülő marad utána.
Útjukra készülődve gyakorolják
tarlott mezőn a repülést a gólyák.
Tanácsot tartanak a füsti fecskék.
A fák között az ősz kószál az esti
homályban, s mire földereng a reggel,
szeszélyes útján óriás ecsettel
az alvó lombokat sárgára festi.
Lesunyt fejjel surran tova a nyár:
a tavasz minden szép ígéretét
elszabadult vizekbe szórta szét;
csak beomlott ház, szennyezett, kopár
termőföld, hajléktalanok siráma,
pár elárvult szülő marad utána.
Jánosházy György (1922-2015)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése