Kántor Zsolt: A séta íze

Az észjárás, akárcsak a sétálgatás,
lépésenként haladás. S egy lépés a nyelv
út-testén: a mondat.

Ahogy rakjuk lábainkat, egyiket a másik után,
nem tudunk kihagyni egyetlen szót sem.
Egyik lábunk a másikat tolja.

A vers esetében a titok a kihagyás.
Olykor a sakk szabályai szerint történik
a kihagyás.

Ha L alakban haladunk tovább,
nem ütközünk bele az egyenesen járókba.
Mintha a játszma fölött repülnénk el.

A nyelven érződhet a bor savassága.
De a fanyarság az egész szájüreget betölti.
Uralja a szót az irónia.

De amit illatban ígér, ízeiben nem tudja.
A tökéletes bor ornamentikájában sem szabad,
dominánssá nem válhat a savasság.

Meg kell felelnie. Ez a szabadság.



Kántor Zsolt (1958-2023)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél