Markovics Anita: Lennél-e

kellek-e még esőmosta kék hajnalokra,
pokróc alá, mint didergésre forró tea,
mint kihűlt lábra meleg zokni,
ilyen vadként lehet-e még hozzám szokni?
mozdulj, ha van még képzelt köztes;
most kell, ha váltanád valóra,
akarod-e még hogy szétnyitott könyv legyek,
faladon meztelen hajlékony árny,
bőrödön bőr, anyajegyeim mind térkép,
a sohán túl egyszeregyhez vagy a sokszorsokhoz,
indulsz-e velem a mosthoz,
leszel-e velőtrázón suttogó fülemben,
az élet csak egy idehajlás,
számolod-e, ha én is, ahogyan
a kívánság és a sikoltás egy pontban összeér,
lennél-e tenyér, kar, mellkas, test,
lennél-e szapora bőr, sóhaj,
most szólj, mert késő lesz már holnap,
akarod-e még, mint levelet az örvény,
hogy magamba vonjalak?