Nagy Gábor: Kijátszott holnap

Azt mondtad, kijátszod a holnapot,

csak a jelennek élsz és nem hagyod,
hogy a jövő írja újra a múltat.
Ki mit hátrahagyott,

annyi csak, mint az árnyék: hol mögötted
kullog, hol megelőz. Zsebedbe gyűrted
kacatjaid, s pajkosan rákacagtál,
kik szembejöttek.

A holnapot, mondtad, kijátszod,
a múló perc siratód, nászod,
menyasszony-fátyolban halálig
járod a táncot.

De múlhatatlan perceidben
hol vagyok én, és hol a sebeinket
becéző meztelenség lobja
éber érzékeidben?

A pillanat öröklét-örömét
feltáró combok nyívó ösztönén
egymásba fodrozódva simul el
az össze és a szét.

Egyedül-léted magadban föloldod,
sírtál, nevettél? Nem számít, ki volt ott,
ki az, aki utolsó erejével
válladra omlott.

Nagy Gábor (1972-)