Nagy Zsuka: November

ülök barokkosan,
egy patetikus sorban,
zsebembe gyűröm ezt a napot is —
valaki összemosta az időt, a színeket,
centrifugál, szeretkezik, kiteregeti,
és mint kifestőket kisgyerek kezébe,
adja át a holnapot, satírozza, firkálja,
kimegy a vonalból, eső, köd lesz,
gennyedzik, szaga van a versnek,
késő szüretelésű vesztergomit rá —

és később mássz ki egy ablakon,
keresd meg azt a fát,
és érezd, ahogy aszott mellével,
kiélt testével rád fekszik az ősz —

Nagy Zsuka (1977-)