Oláh András: katedrális
krátereket ütött a köveken a zápor
elnéptelenedett a tér: a kocsihoz rohantunk
s a szélvédő mögül bámultuk szemrehányón
a katedrális szürkeségbe vesző árnyát
hoppon maradtunk: Isten bezárta hajlékát előttünk
hajad nedves szagát szippantottam magamba
a benned mocorgó tavaszt
később pedig – mikor pólódból csavartad a vizet
s tekintetemmel szárítottam
a melleden gyöngyöző cseppeket –
a szivárvány fonalán a nap is előmerészkedett
elnéptelenedett a tér: a kocsihoz rohantunk
s a szélvédő mögül bámultuk szemrehányón
a katedrális szürkeségbe vesző árnyát
hoppon maradtunk: Isten bezárta hajlékát előttünk
hajad nedves szagát szippantottam magamba
a benned mocorgó tavaszt
később pedig – mikor pólódból csavartad a vizet
s tekintetemmel szárítottam
a melleden gyöngyöző cseppeket –
a szivárvány fonalán a nap is előmerészkedett
Oláh András (1959-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése