Stiller Kriszta: Századik vers a szerelemről
Kint szerdai szél szava szisszen.
Árnyékban a fényteli termek.
Rád várva de messze az ablak.
Én állok, a fák menetelnek.
Tél köss neki holdlila sálat,
utcákon a jég citerázik.
Éj lágyan ölelve borítsd be
felhőtakaródba, ha fázik.
Nem tartozom ennyi sikolynak.
Széttépve a tegnapi számla.
Én vérzek – a fák feje gézben.
És hópuha csend ül a számra.
Árnyékban a fényteli termek.
Rád várva de messze az ablak.
Én állok, a fák menetelnek.
Tél köss neki holdlila sálat,
utcákon a jég citerázik.
Éj lágyan ölelve borítsd be
felhőtakaródba, ha fázik.
Nem tartozom ennyi sikolynak.
Széttépve a tegnapi számla.
Én vérzek – a fák feje gézben.
És hópuha csend ül a számra.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése