Turczi István: Üresség

Borbély Szilárd

A semmi mind ha semmisül
a mindben mindig egyesül
és Semmi lesz ha Semmi volt
és vágyon túli szomjat olt

és úgy néz végül szerteszét
se szem, se hangtalan beszéd
hogy megláthassa, aki lát
a végső geometriát

Égi karám földi katlan
ha múlik is múlhatatlan
Hisz kétkedésre ott az ész
Szeretni könnyű és nehéz

Egy barna kép egy régi tincs
vanni van és nincsni nincs
űr üresség árvaságunk
föld alatti szélben állunk

A csend Az est A nő A fény
A te Az ő A mi Az én
A mindenségben semmiség
Jaj mind elillan semmis rég

* * *

Turczi István (1957-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél