Acsádi Rozália: Homokóra

lassan továbbcsorog a lassú lágy homok ahogyan minden

pillanat elillan elszáll elszalad s ahogy a vízpárát a táj a

hűs üveg magába zár múltat jelent s azt a képzetet

hogy ím az elközelgőt és annak titkát mint ígért

ajándékát a kíváncsi gyermek meglesheted s

ahányszor megkísérled hogy

egyzer végigéled amint a

múltat az éppen

mélybe hulltat

egybeszövi a

pillanat a

jelenbe

átszaladt

jövővel mint

egy kibomló álmot

annyiszor nem találod a

lélek mélyén rejtőző fényeket

s ekkor látod s ekkor megértheted

hogy nem lehet lelkednek három létigéje

s hogy mégis fogva tart e karcsú térbe zárt idő

s ahogy a lágy homok lassan alábbcsorog és változik

a tér és forma mintha egy hegy tava tükrébe forrna úgy

változik meg benned is a szándék s a titkos szép ajándék

mindaddig rejtve lesz amíg az utolsó homokszem is lepereg

előtted s míg úgy nem érzed hogy ennél felnőttebb már nem lehetsz

Acsádi Rozália (1957-)