Czékmány Sándor: pásztorének

keressük tovább, hogy legyen végre

egy szükségtelenül széteső napunk.

egy állomás. kitérők nélküli sínekkel, és

a töltésoldalon történjen meg minden

mi megtörténhet egy töltésoldalon.

virágok is persze. feltépett, kevés

látszattal az átáramló égbolt, míg

a tűző napon lassan összeégnek, eggyé

olvadnak az elhagyott napok. magát

fürkésző darázs. egy bokor mögött

dobásra készen kavics. nem tudni

miért és hogyan, de te láttad, hogy én

én vagyok, és én figyellek most is, kicsit

elkésve az egyre sűrűsödő nincsek

tarlóin, reménykedve hogy meg-

találom még ahol fénybe zártalak, mert

nem múlhat el úgy, hogy sosem volt igaz,

csak beszéltünk róla, bár most is hallgatok.

Czékmány Sándor (1936-2023)