Fecske Csaba: Kék fürdőruhás nő

miért ne lehetett volna nyár
amikor az volt szinte sorsszerűen az
napkeltétől napnyugtáig miért ne
napozhatott volna a part közelében
szemem előtt a szatír szél
csókjaival bebalzsamozva
kék fürdőruhában igen azt hiszem a kék
illett szeme színéhez barna bőréhez
és mosolyához amit nekem szólónak
éreztem egy idő után pedig lehet hogy
csak eloroztam önző módon
megajándékoztam magamat vele
miatta mentem oly sokszor a partra
vagy ő feküdt miattam
a júliusi levegő átforrósodott
vitrinébe ki tudja ki volt oka és minek
már aligha tisztázódik valaha is hogyan
ért véget a nyár nem tudom talán ahogy
könnyű nyári ruhájában bronzszínűre sülve
egy férfi — bizonyára a férj — oldalán fölszállt
a vonatra és egy sajnálkozó
mosoly mögött eltűnt előlem


Fecske Csaba (1948-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél