Halmosi Sándor: Mint az ellenséges katonák
Mint az ellenséges katonák ama karácsonykor,
mi is előbújunk néha a lövészárkainkból,
letesszük a fegyvert, és megajándékozzuk
egymást kedves tárgyakkal, kis odafigyeléssel,
elvonszoljuk és eltemetjük a halottainkat,
bekötjük a sebeinket, barátkozunk,
focizunk, hogy aztán a kegyelmi pillanatok
elmúltával másnap újrakezdjük a gyilkolást,
a tömeges erőszakot, a lélekdarálást, a véget
nem érő, esztelen pusztítást. Kéjjel és dalolva.
A szép ruhákban, amiket egymástól kaptunk,
az egykor szép és ihletett tereken, Földanyánk
büdös, olajos ölén, traumatizált gyermekeink
szeme láttára. És akkor eltörik valami.
És megszólal, ott belül, egészen halkan,
a kürt és a sok ezer csengettyű. A megrepedt,
beolvasztott harangok, mind. És szép csendben,
mint magánnyal a fa, megtelik bennünk
a semleges zóna.
mi is előbújunk néha a lövészárkainkból,
letesszük a fegyvert, és megajándékozzuk
egymást kedves tárgyakkal, kis odafigyeléssel,
elvonszoljuk és eltemetjük a halottainkat,
bekötjük a sebeinket, barátkozunk,
focizunk, hogy aztán a kegyelmi pillanatok
elmúltával másnap újrakezdjük a gyilkolást,
a tömeges erőszakot, a lélekdarálást, a véget
nem érő, esztelen pusztítást. Kéjjel és dalolva.
A szép ruhákban, amiket egymástól kaptunk,
az egykor szép és ihletett tereken, Földanyánk
büdös, olajos ölén, traumatizált gyermekeink
szeme láttára. És akkor eltörik valami.
És megszólal, ott belül, egészen halkan,
a kürt és a sok ezer csengettyű. A megrepedt,
beolvasztott harangok, mind. És szép csendben,
mint magánnyal a fa, megtelik bennünk
a semleges zóna.
Halmosi Sándor (1971-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése