Kántor Zsolt: Akkreditáció
Opus: Mínusz 1.
Kőrakást rejtenek kéreg-zárójelek
És belebotlik a reggel az emberbe.
Ahogy néz rá a nyelv.
Nincs éppen eltelve.
Eszébe jut a napló. A manzárdba megy.
Áramként fut végig rajta a hideg.
Az asztalon maradt a kockás füzet.
Ahogy imádkozik, mennydörgés érinti meg.
Most nem az empátia, hanem a harag remeg.
S szívében kristályossá lesz a méz.
Épp vinné szervízbe a hitét.
Lelkéből dal tör fel.
Becsomagolja az ég,
Ami leesett, de nem tört el.
Kántor Zsolt (1958-2023)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése