Kántor Zsolt: Egy porc a délibáb, gyömbérrel
Kortyoláshoz hasonló hangot ad
A reggel a nosztalgia helye.
A kávé ihletforrás, meg a szecessziós csésze.
A cukros tej elkeveredik a koffeinnel.
Lassan bejut a szájba, rá a nyelvre,
A szájpadlás örül az íz selymének,
Szinte betakarja az összes gondot,
Gondolatot az élvező megértés.
Simogatja a bőrt a langyos, barna lé.
Felmegy az orrába a dolgok gőze.
Voltaképp az illatáért szereti.
Meg a napsütés miatt, ami szinte minden reggel
Velejárója a gondolkodásnak.
A tudatból a szavak a fényre visszamásznak.
Egymást öleli alázat és gyalázat.
Elválik s összeér a fergeteges öröm és bánat.
A reggel a nosztalgia helye.
A kávé ihletforrás, meg a szecessziós csésze.
A cukros tej elkeveredik a koffeinnel.
Lassan bejut a szájba, rá a nyelvre,
A szájpadlás örül az íz selymének,
Szinte betakarja az összes gondot,
Gondolatot az élvező megértés.
Simogatja a bőrt a langyos, barna lé.
Felmegy az orrába a dolgok gőze.
Voltaképp az illatáért szereti.
Meg a napsütés miatt, ami szinte minden reggel
Velejárója a gondolkodásnak.
A tudatból a szavak a fényre visszamásznak.
Egymást öleli alázat és gyalázat.
Elválik s összeér a fergeteges öröm és bánat.
Kántor Zsolt (1958-2023)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése