Tóth Erzsébet: A mai angyalok

Mennyi ölelés úszik, röpül a levegőben!
Mennyi ölellek, ölelések, sok-sok ölelés kószál,
míg odaér a címzetthez!
Bárki állítson mást, angyalok viszik a sok ölelést.
Némelyik sokáig üldögél egy felhőben,
aztán újra indul, hátha rátalál arra, aki várja,
és elkapja azt is, aki nem.
Túl az öleléseken, mennyi puszi,
sőt csók! Ezeket most hagyjuk.
Mennyi angyal kellene, hogy minden ölelés célhoz érjen!
Százmillió-kétszázezer sem lenne elég!
Miket beszélek!
Hiszen az angyalok megszámlálhatatlanok!
Vagy talán a mai angyaloknak már
gyártási számuk is van?
Ez nem lehet, ugye?
Az angyalokat nem lehet elrontani.
Az ósdi, meghitt, kézzel írt leveleken kívül,
melyeknek csillaga állítólag már leáldozóban,
e-mail, sms, újabb és újabb módszereik vannak.
Mennyi gépi mosoly! Meg virtuális, meg digitális.
Várják őket a digi-dagi lányok, a vékonykák,
a virtiglik, a szinglik, a vagányok meg a vargányák.
Az angyalok meg röpülnek,
viszik az öleléseket, bízhatunk bennük.
Még a szmog, a szálló por sem árthat nekik.
Az ilyesmi csak az embereknek árthat.
De ha sok ölelés jut el hozzájuk,
akkor védettebbek lesznek.

Tóth Erzsébet (1951-)