Turczi István: Ryōkan szerint életünk

Mindent megkaptál, amire vágytál. Amid van, azzal is nehezen
boldogulsz. Kívülről csak egy mozgó árny vagy. Mostantól igyekezz
vágy nélkül élni, hogy téged is megkaphasson a minden. Bízd magad
feltétel nélkül az ürességre. Amikor véletlenül sincs az, hogy még,
még, még. Amikor nem az fáj, amit elveszítesz, hanem amíg
kapaszkodsz belé. Bánat formájú cseppekben őrzöd az időt. Rossz
perceket vonszolsz mióta már. Engedd el azt is, amit nem akarsz
megtartani, de tudod, hogy van és a tiéd. Egy jámbor, részeges japán
zen költő szerint életünk Hold-sütötte víz szélében lebegő tavirózsa.
Nem kell feltétlenül lótuszülésben, ég felé fordított tenyérrel várnod
a napfelkeltét, hogy ezt megértsd. Hagyd el a rutin levélfedezékét.
Engedj a szorításon, nyisd meg csapjaid. Tarts szert, távolságot,
szünetet. Ha már nem szennyez világi por, mindent megkapsz, amire
nem vágytál.


Turczi István (1957-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél