Eörsi István: Kiflit evett

Kiflit evett és befordult a sarkon,
utána néztem: ni, a szerelem.
Most fönn is csak a félholdat lesem,
s kiflikről fogok álmodni, ha alszom.

Ahogy a csücsköt szájához emelte!
Emlékfoszlányok között kutatok,
hol lelem fel ezt a mozdulatot,
mert még ebben is benne volt a lelke.

Ó konok munkája serény fogaknak,
ropogós kiflik hófehér bele!
Mióta – sajnos – nem vagyok vele,
hegyes napok és hetek ropogtatnak.

Hiába váltunk el, ha visszarángat
minden véletlen hétköznapi kép.
Ha legyőz minden pici kiflivég,
hogy győzzem le, már legyőzve, a vágyat?

Ma este, mikor befordult a sarkon
mélán rágcsálva, megtörtént velem,
hogy belémsírt: itt megy a szerelem,
s kiflikről fogok álmodni, ha alszom.

1952

Eörsi István (1931-2005)