Halmosi Sándor: Az első remeték
Az első remeték az emberek elől
menekültek a sivatagba. Az utolsóknak
már nincs hova. A világ nem tud
megbocsátani azoknak, kiket sokat bántott.
A sok gondolat is bántás, és az utolsó
erő is a gyalázókhoz lök. Bennünk ölt
testet valami, amit mi öltöztetünk fel.
Mi mosdatunk. Nincs már te, vagy én,
ők, kedves emlékek, szavak, csak a
közös felelőtlenség van. A mindig
utolsó vacsora. A képmutatás, az
elkülönböződések véget nem érő
sora. A szép adventi várakozás.
A tizenkét dühös ember véres
bocskora.
menekültek a sivatagba. Az utolsóknak
már nincs hova. A világ nem tud
megbocsátani azoknak, kiket sokat bántott.
A sok gondolat is bántás, és az utolsó
erő is a gyalázókhoz lök. Bennünk ölt
testet valami, amit mi öltöztetünk fel.
Mi mosdatunk. Nincs már te, vagy én,
ők, kedves emlékek, szavak, csak a
közös felelőtlenség van. A mindig
utolsó vacsora. A képmutatás, az
elkülönböződések véget nem érő
sora. A szép adventi várakozás.
A tizenkét dühös ember véres
bocskora.
Halmosi Sándor (1971-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése