Papp-Für János: a tükör impressziója
hajadat igazgatod
a tükör mögötti csöndben
fésűd láthatatlan íveket
rendez a semmibe
néha egy pillanatra megállsz
mintha ott sem lennél
kételkedsz a porcelánhideg éjszakában
csak az angyalok képesek
ilyen csöndben lenni
eltávolodik tőled a tér
végképp magadra maradsz
aztán kezed lendül
még egyszer beletúrsz
s felejthetetlenül
a füled mögé simítod
az elárvult tincseket
én csak nézlek
a metsző résen át
észrevétlen vagyok
tanácstalan hunyorgok
valahová kívülre szorulva
ahol már biztos nem veszed észre
mennyire szégyellem
hogy csak ennyire szeretlek
a tükör mögötti csöndben
fésűd láthatatlan íveket
rendez a semmibe
néha egy pillanatra megállsz
mintha ott sem lennél
kételkedsz a porcelánhideg éjszakában
csak az angyalok képesek
ilyen csöndben lenni
eltávolodik tőled a tér
végképp magadra maradsz
aztán kezed lendül
még egyszer beletúrsz
s felejthetetlenül
a füled mögé simítod
az elárvult tincseket
én csak nézlek
a metsző résen át
észrevétlen vagyok
tanácstalan hunyorgok
valahová kívülre szorulva
ahol már biztos nem veszed észre
mennyire szégyellem
hogy csak ennyire szeretlek
Papp-Für János (1976-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése