Halmosi Sándor: Kövek mindenhol

Kövek mindenhol, s a szívekben futóhomok,
kívül tündér, belül mégis konok és éhes,
jól nem lakatható. Mézes madzag-köldök,
pótvilágok pótapás szülése, de ki áll meg,
a tengerre tárt karokkal ki néz, amíg tart
az erőszak az emberiség nevében, a parton,
a hátországban, s a nyelven, melyen oly
szépen lehetne hallgatni is öldöklés helyett.

Halmosi Sándor (1971-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél