Kántor Péter: Egy kavics
A romlandó és illékony valóság
sodrából olykor kiszűrsz valamit,
fölé hajolsz, faggatod, dugdosod
fiók mélyére, memóriazsákba,
hátha megszólal neked és elmagyarázza
magát, vagy csak belefog egy mesébe,
mint akit szóra bírtak, és már nincs megállás,
gurul, akár lejtőn a labda,
pattog, kanyarog, sár dagasztja,
s nem érdekli, hogy érted vagy nem érted,
hogy mi áll össze, miféle képlet,
és összeáll-e? Kideríthető-e egyáltalán
a kapcsolat egy patakparti sétány,
sok fényes szarka és a napi hírek
között, ahogy átkarikázol köztük
biztos-bizonytalanul, avagy hogy mivégre
nyílik egy poros utca, benne ablak,
s az aszfalton egy karja vesztett karóra
kinek milyen idejét járta le, és mire válasz
egy furcsa nevetés, mint málló vakolat.
Egy kavics. Zúzalék-köve a világnak.
Tartod, hogy tartson, versbe foglalod,
hogy ne mossa el a tsunami, a másnap.
sodrából olykor kiszűrsz valamit,
fölé hajolsz, faggatod, dugdosod
fiók mélyére, memóriazsákba,
hátha megszólal neked és elmagyarázza
magát, vagy csak belefog egy mesébe,
mint akit szóra bírtak, és már nincs megállás,
gurul, akár lejtőn a labda,
pattog, kanyarog, sár dagasztja,
s nem érdekli, hogy érted vagy nem érted,
hogy mi áll össze, miféle képlet,
és összeáll-e? Kideríthető-e egyáltalán
a kapcsolat egy patakparti sétány,
sok fényes szarka és a napi hírek
között, ahogy átkarikázol köztük
biztos-bizonytalanul, avagy hogy mivégre
nyílik egy poros utca, benne ablak,
s az aszfalton egy karja vesztett karóra
kinek milyen idejét járta le, és mire válasz
egy furcsa nevetés, mint málló vakolat.
Egy kavics. Zúzalék-köve a világnak.
Tartod, hogy tartson, versbe foglalod,
hogy ne mossa el a tsunami, a másnap.
Kántor Péter (1949-2021)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése