Oláh András: már nem titkolhatod el
amikor eldöntötted hogy nem fogsz hazatérni
tudtad hogy szívedben még sokáig sajognak
a mészfehér hegyek lábánál heverő
dohos kis házak szűk udvarok
fáznak az otthon hagyott szavak
s hiába kapaszkodsz minden erőddel
számon tartott tévedéseidbe
innen már nincs út visszafelé
itt bőrig áznak az álmok
és csupasz akácok gyúrnak a tavaszra
a templom harangja is szárazon szól
már nem titkolhatod el soha többé az árat
s ha lehetne holnap kérni másikat — azt kérnéd
tudtad hogy szívedben még sokáig sajognak
a mészfehér hegyek lábánál heverő
dohos kis házak szűk udvarok
fáznak az otthon hagyott szavak
s hiába kapaszkodsz minden erőddel
számon tartott tévedéseidbe
innen már nincs út visszafelé
itt bőrig áznak az álmok
és csupasz akácok gyúrnak a tavaszra
a templom harangja is szárazon szól
már nem titkolhatod el soha többé az árat
s ha lehetne holnap kérni másikat — azt kérnéd
Oláh András (1959-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése