Balla Zsófia: Csupasz fák
ha már ellődözték a lombjukat.
Felrajzolódnak apró ízükig.
Szárnyrajzuk szenes térképet mutat.
Szemem, mint szeretőm testét, bejárja
őket, egy fészeknél úgy elmatat...
Öreg szépség, kialvó meztelenség
kovácsolt, vas inak közt nyit kutat.
A fa égnek mered, az ágyúcső.
Tavaszba hányja sortüzét virágja.
Egy ág csupasz nyila robog a menny felé,
hogy a vak sorsot fönn szemén találja.
Egy ág csupasz nyila robog a menny felé,
hogy a vak sorsot fönn szemén találja.
Balla Zsófia (1949-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése