Kántor Péter: Hajnal
Az éjszaka fekete folyója
tovazúgott
most
az álmok törékeny búcsú-küszöbén
a város gorgó-feje mosolyog
hallgat a kígyókkal övezett
az aranyszárnyú de érckezű város.
Az alvó lakótelep szélén
a fűvel benőtt hepehupás talajon
a süppedékben megcsillan a víz
a lompos fűzfa megborzong
a betoncsőben összegömbölyödve
alszik a fekete macska
a kihalt játszótéren
üresen várakoznak a padok
a karcsú, piros mérleghinták.
A némaság kristálybúrája
színültig telik
és egy fegyenc-szürke ház
valamelyik felső emeletén
az erkélyre kiakasztott két
fehér lepedő
meglibben a ráhulló fényben.
tovazúgott
most
az álmok törékeny búcsú-küszöbén
a város gorgó-feje mosolyog
hallgat a kígyókkal övezett
az aranyszárnyú de érckezű város.
Az alvó lakótelep szélén
a fűvel benőtt hepehupás talajon
a süppedékben megcsillan a víz
a lompos fűzfa megborzong
a betoncsőben összegömbölyödve
alszik a fekete macska
a kihalt játszótéren
üresen várakoznak a padok
a karcsú, piros mérleghinták.
A némaság kristálybúrája
színültig telik
és egy fegyenc-szürke ház
valamelyik felső emeletén
az erkélyre kiakasztott két
fehér lepedő
meglibben a ráhulló fényben.
Kántor Péter (1949-2021)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése